Bemutatkozás:

Balassagyarmaton születtem 1972-ben pedagógus szülők gyermekeként.

Édesapám Gyenes Lajos, tanító, iskolaigazgató, a balassagyarmati Petőfi Sándor Általános iskolát vezette 28 éven keresztül. Édesanyám, Gyenes Lajosné, szakoktató, női ruhakészítőket és speciális ellátást igénylő gyerekek nevelésében vett részt.

Párommal, Dr. Kiss Szilviával három gyermekünk van, legidősebb Hunor, 21 éves, Nimród 17, a legkisebb Ábris Botond 7 éves. A család számomra az igazodási pont, ahol a három gyermekünk és a párom együtt, minden problémát feledtetni  képes. 2018-ban indult közéleti, politikai szerepvállalásom óta sok olyan dolgot kellett elviselniük nekik is, amely normális európai országban elképzelhetetlen.

Pályafutásomat fizikai munkásként kezdtem. Filip János és Gábor autószerelő mesterek mellett tanultam az autószerelő szakmát. Később útépítő gépeket javítottam, majd a határőrség következett. Tanulmányaimat végig munka mellett végeztem, környezetvédelmi szakképesítést, majd agrármérnök diplomát szereztem természeti erőforrás gazdálkodás és vidékfejlesztés szakirányon. A környezetvédelmet ifjú koromtól a szívügyemnek tekintem. Itt a városban és a szeretett  Nyírjesben nőttem fel.

1992-től a Balassagyarmati Polgármesteri Hivatalban dolgoztam, kommunális előadóként, majd környezetvédelmi felügyelő lettem. Minden, rendszerváltás utáni polgármesterrel dolgoztam együtt, 2001-ben Juhász Péter polgármester Úr, az akkor létrehozott, nógrádmarcali hulladékkezelőt üzemeltető gazdasági társaság ügyvezető-igazgatójának nevezett ki. Innen indult utam a regionális környezetvédelmi, hulladékgazdálkodási feladatok felé. Számos nemzetközi tapasztalatot szerezve, végül a Zöld Híd programot vezethettem. Irányítottam a tervezést, a kivitelezést, az üzemeltető társaság létrehozását. E program keretében Pest és Nógrád megye közel 40 régi hulladéklerakójának felszámolását, biztonságba helyezését is irányíthattam.

Ez volt a térségünk egyik legnagyobb környezetvédelmi programja. 2014-ben Dr. Gémesi György kért fel Gödöllő város alpolgármesterének, ahol fő feladataim közé a városüzemeltetési, beruházási feladatok tartoztak.

Azért indulok másodszor Balassagyarmaton az önkormányzati választáson, mert elegem van a gyűlöletkeltésből, a megosztásból, a karaktergyilkosságokból, a szakemberek semmibe vételéből, és a hamis hírekből, vagy éppen a módszeres elhallgatásokból.

Úgy tapasztalom, az embereknek is elegük van az örökös, gerjesztett harcból és közös, építő sikerekre vágynak. Csak így válhatunk igazi közösséggé.

Sokat köszönhetek az önkormányzatiságnak, amit manapság, egyre nagyobb ütemben épít le a regnáló hatalom.  Tartozom azzal a Hazámnak, városomnak, hogy nem maradok csendben, és megteszem, ami tőlem telik. Már állami fenntartású az összes iskola, már nem mi rendelkezünk a kórházunkról, sőt a tűzoltóink munkájára sincs már ráhatásunk.

Lassan, de biztosan számolják fel az önrendelkezésünket. Éppen azok, az egykori „fiatal demokraták”, akikben a legjobban megbíztunk.

Szolgálatra kész balassagyarmatiként kiegyensúlyozott, békességszerető, nagy munkabírású, szakmai és vezetői tapasztalatokkal rendelkező emberként felelősségem tenni valamit az itt élőkért.

Az a fő felelősségem és a velem együttműködő képviselőjelölteknek, hogy legyen számon kérhető, világos alternatíva, még egy félelmekkel teli közéletben is.

Legerősebb motivációm a gyermekeink és természeti környezetünk megóvása. A fiaink nem nőhetnek fel ebben a közegben, hogy csupán kiszolgálói legyenek egy NER klientúrának.

Gondoljunk bele, milyen vagyonok halmozódtak fel kevesek kezében, s ez, mennyi lehetőségtől fosztotta meg a perifériákon élőket. 2024-ben Nógrád az EU legszegényebb régiójában van még akkor is, ha fejlettebb a kistérségünktől. Akkor fejlődik szervesen egy ország, egy régió, egy város, egy falu, egy kisebb közösség, ha a tudásé, tehetségé, az ehhez vezető egyező lehetőségeké a főszerep.

Az Európai Uniós források eddigi történelmünk legnagyobb lehetőségét hordozták, hordozzák magukban, de már csak egy fejlesztési ciklus van hátra.  Ahelyett, hogy modern kórházaink, jó útjaink, vasútjaink, erős kisvállalkozásaink, békés és egységes társadalmunk lenne,  van rengeteg stadionunk, túlárazott dínó parkunk, lőterünk, és pl. turisztikai pokol. Azt tapasztalom, hogy a fejlesztéseket, valós társadalmi egyeztetések nélkül kapják az itt élők. Nem tudtunk elérni egy városi nyilvános illemhelyet, vagy egy szép szökőkutat, helyette a levegős, szép tágas teret megtörő, betonba zárt növényketrecek sorakoznak a Palóc liget  legszebb részén is.

Szeretnék a fiataloknak is távlatokat nyitó, de a térség hagyományait, értékeit is védő valódi, közakaraton nyugvó fejlődést, békés együttműködést a Legbátrabb Városban.

A hamis propagandától nem lesz jobb hely sem a városunk, sem az életünk!

Balassagyarmat választójoggal rendelkező lakossága 2019-óta, 12.501 főről, 11.822  főre csökkent. Ez sok mindent elárul…